Marosillye (Ilia)
Bár lélekszámát tekintve nem számottevő, erdélyi viszonylatban mégis jelentős település Marosillye.
A 15-16. században a Dienes család birtokolta, majd Báthory István fejedelem az akkor már létező várat 1576-ban iktári Bethlen Farkasnak adományozta, aki komoly építkezésbe kezdett. Utóda, az 1580-ban éppen Marosillyén született Bethlen Gábor, későbbi erdélyi fejedelem bástyákkal erősítette meg az udvarházat. A 17. század elején már olyan jelentős uradalom volt, hogy 48 falu tartozott hozzá. 1670-ben akkori birtokosa, Apafi Mihály erdélyi fejedelem elrendelte a vár lerombolását abbéli félelmében, hogy amennyiben a török elfoglalja, jelentős támaszpontjául szolgálna számukra. Tehát ebből a régi csodálatos várból mára csupán az ún. "Vörös Bástya" maradt meg, amit sikerült megszereznie a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak. A bástya anno egyemeletes udvarházzá lett alakítva, boltozatos helyiségekből áll. Reneszánsz ablakkeretei ma is jól látszanak. A bástya mellett áll a Bornemissza uradalom kastélya - a család a 18. században kapta meg az egykori Bethlen-birtokot -, mely a szocializmus éveiben kórházként üzemelt. Mögötte egy építészeti szempontból talán még értékesebb épület, a magtár látható. Ezek jelenleg nem képeznek magyar tulajdont, jó lenne, ha közös akarattal és összefogással a korabeli uradalom egyszer újra egy kézben összpontosulna, és a magyarság számára értékteremtő céllal lenne hasznosítva. Az úttal átellenben van még egy hatalmas épület, melynek egyik részébe már cigányok költöztek. Valaha minden bizonnyal ez is a birtok része volt. Érdekessége, hogy a hátsó pincehelyiség lejárata felett ma is látható az eredeti magyar szövegű szemöldökgerenda. A cigányok - ha megfelelően szólunk hozzájuk - beengednek az udvarra.
Marosillyén a magyaroknak két templomuk van. Ha ránézünk a kopottas római katolikus templomra, egyrészt kiderül, hogy mekkora lehet a gyülekezet, másrészt ezzel összefüggésben az is, hogy milyen gyakran használják. Az viszont egyáltalán nem látszik az Isten házán, hogy valójában egy 15-16. századi késő gótikus épülettel állunk szemben. Ha jól megnézzük a szentély déli oldalát, láthatjuk, hogy az eredeti gótikus ablakok be vannak falazva, a csúcsívek még ki-kibukkannak a párkány alatt. Eredeti építészeti elem még a sekrestye keleti ablakának késő gótikus, kora reneszánsz profilú kerete. A templom déli falába építve találunk még egy különlegességet, egy 1581-es latin nyelvű követ.
A magyar lakosság Marosillyén gyakorlatilag ... elfogyott. A 45 éves Szabó János, aki mára egyetlen állandó magyar lakosa maradt a településnek, Böjte Csaba dévai otthonában nőtt fel, forrófalvi csángó gyermekként került az alapítvány kötelékébe. Most ő lakja a katolikus parókia épületét és tartja kifogástalan rendben a templombelsőt is. Mint mondja, havonta egyszer jönnek ki szentmisét tartani Déváról, hogy a templom állandóan használva legyen. Vele sétálunk át az innen alig 100 méterre található református templomhoz. A reformátusok egészen a 18. század elejéig használták Marosillye régi templomát, de mivel a Bornemissza család katolikus hiten volt, a templom is a pápisták tulajdonába került. A reformátusok csupán a 18. század végén építhettek maguknak saját templomot, amit a torony alatt látható 1797-es alapítási kő is bizonyít. A parókia épületében egy román asszony él lányával, férje volt az utolsó református magyar a településen. Elmondta, 2014. nyarán volt nyitva utoljára a templom, akkor kolozsvári diákok jártak itt gyakorlaton. Valószínűleg babonából, az asszony egyszerűen képtelen volt átlépni a küszöböt, hiába mondtam, hogy a pad alatt madártetem van, amit el kellene távolítani, azt mondja, ő bizony nem fog oda bemenni. A templomban a néhány pad, ami megmaradt, az is sok az elnéptelenedett gyülekezet számára. A szószékkoronán látszik, valaha nagyon szép kivitelű darab volt, most porosan, elhagyottan áll a szentély végében.
A település keleti végében áll még egy csinos udvarház, a Schillinger-villa, melynek gazdája valaha Dr. Schillinger Károly volt, aki a közigazgatásban tevékenykedett.
A Maros-parti település neve olyan szóösszetételt takar, amelyben mind a magyar eredetű szád (száda), mind a román gura szó szájat, nyílást takar.
A főút mentén látható 13. századból eredő ortodox temploma, mely eredetileg minden bizonnyal népkaréjú katolikus templomnak épült. Nyugati apszisa fele később kibővítették, majd a 18. században toronnyal látták el. Falfestményeit 1765-ben román mesterek készítették.
A Maros bal partján, a 68A számú főút mentén található település, melyet a faluval azonos nevű patak szel keresztül. Eredeti magyar neve Jófő vagy Jófű, román neve a szláv "jó" melléknévből fakad.
A középkor végén már mezővárosi rangot kapott, lakói később határőrökként szolgáltak, így adómentességet élveztek. A 18. századtól huszárlaktanya működött a településen. Római katolikus templomát 1770-ben építették, mára csaknem elfogytak a hívei, szomorúan áll még magányában a fő tér melletti mellékutcában.
A Béga egyik forrásától alig néhány kilométerre találjuk azt a Temes megyei falucskát. A település feletti dombon áll a Bánság legrégebbi fatemploma, melynek építési dátumát a déli bejárat szemöldökgerendájának cirill betűs vésetén olvashatjuk: "Épült e templom az Úr 1676. Év Február Havának 3-dik Napján". Az ácsolat meglehetősen rossz állapotban van, a tetőzet hiányos deszkázatát az eső elleni védelem szellemében, és remélhetőleg csak ideiglenesen, fóliával pótolták. A templom oldalához fából készült régi sírkereszteket szegeztek. Érdekesség, hogy az alig kétszáz fős színromán településen csupán 50 körüli az ortodoxok száma, mert a többi lakos valamilyen neoprotestáns egyháznak a tagja. Ionel pópa a szomszédos Ruszkatő (Poieni) településről szolgál be.
A Ruszka-havasok ölelésében, tiszta vízű patak csobogása mentén fekszik a Béga-forrás völgyének utolsó és legmagasabbik települése, Ruszkatő.
A Felsőgörbednél alig nagyobb, háromszáz lelkes falu birtokosa valaha a Bogdanovich család volt, akik nevéhez több legenda, különös történet fűződik, melyek ma is élnek a nép ajkán. A település központjában, lepusztult állapotában áll egy villa, amelyről azonban nem sokat tudok. Mellette található egy gyönyörű ortodox fatemplom, melynek nem is külsője, hanem a belső kiképzése a lélegzetelállító. A szentannai (Arad megye) származású Ionel, Ruszkatő fiatal pópája magyarázza az egyes bibliai témájú falfestményeket a templombelső deszkázatán, miközben szakadatlan ömlik az eső a Ruszkatői főutcán. Cuvioasa Paraschiva, azaz a Jászvásári Szent Piroska tiszteletére szentelt fatemploma 1791-ben épült, a festmények 1812-ben készültek.
Facsádtól (Faget) 8 km-re, a Béga jobb partján található kétezer lakosú település. Valaha Hunyadi János építtetett itt várat vagy várkastélyt, amelynek nyomai állítólag még ma is láthatóak a település határában.
Ha Facsád felől érkezünk Marzsinára, a főút bal oldalán rögtön feltűnik egy grandiózus ipari komplexum, az egykori ecetgyár elhagyatott állapotában is impozáns épületegyüttese. A 19. század végén megépült Lugos - Déva vasútvonal új impulzust adott a térség fejlődéséhez, és felkeltette a befektetők figyelmét is. Az 1912-től beinduló üzemben az 1989-es változásig többféle terméket állítottak elő, erről részletesen itt lehet olvasni angol, ill. román nyelven. Az épületegyüttes a 90-es évek óta ebek harmincadján van, szépen-lassan elhordják tégláit, a vastelepen értékesíthető elemektől pedig már régóta megszabadították. Kiváló helyszínéül szolgálna egy-egy dark zenei produkció klipforgatásához.
Felsőgörbedre, Ruszkatőre és Marzsinára egy fiatal temesvári csapat, a prinbanat.ro szerkesztői hívták fel a figyelmem, akik a Bánság épített örökségeit, veszendő értékeit és a térség sokszínűségét mutatják be fényképeken, történeti áttekintéseken és interjúkon keresztül. Köszönet érte!
- Felsőgörbed: http://prinbanat.ro/en/the-oldest-wooden-church-of-banat/
- Ruszkatő: http://prinbanat.ro/en/poieni-the-village-set-in-the-heart-of-the-mountains/
- Marzsina: http://prinbanat.ro/en/there-once-was-a-vinegar-factory/
Marosillyén a magyaroknak két templomuk van. Ha ránézünk a kopottas római katolikus templomra, egyrészt kiderül, hogy mekkora lehet a gyülekezet, másrészt ezzel összefüggésben az is, hogy milyen gyakran használják. Az viszont egyáltalán nem látszik az Isten házán, hogy valójában egy 15-16. századi késő gótikus épülettel állunk szemben. Ha jól megnézzük a szentély déli oldalát, láthatjuk, hogy az eredeti gótikus ablakok be vannak falazva, a csúcsívek még ki-kibukkannak a párkány alatt. Eredeti építészeti elem még a sekrestye keleti ablakának késő gótikus, kora reneszánsz profilú kerete. A templom déli falába építve találunk még egy különlegességet, egy 1581-es latin nyelvű követ.
A magyar lakosság Marosillyén gyakorlatilag ... elfogyott. A 45 éves Szabó János, aki mára egyetlen állandó magyar lakosa maradt a településnek, Böjte Csaba dévai otthonában nőtt fel, forrófalvi csángó gyermekként került az alapítvány kötelékébe. Most ő lakja a katolikus parókia épületét és tartja kifogástalan rendben a templombelsőt is. Mint mondja, havonta egyszer jönnek ki szentmisét tartani Déváról, hogy a templom állandóan használva legyen. Vele sétálunk át az innen alig 100 méterre található református templomhoz. A reformátusok egészen a 18. század elejéig használták Marosillye régi templomát, de mivel a Bornemissza család katolikus hiten volt, a templom is a pápisták tulajdonába került. A reformátusok csupán a 18. század végén építhettek maguknak saját templomot, amit a torony alatt látható 1797-es alapítási kő is bizonyít. A parókia épületében egy román asszony él lányával, férje volt az utolsó református magyar a településen. Elmondta, 2014. nyarán volt nyitva utoljára a templom, akkor kolozsvári diákok jártak itt gyakorlaton. Valószínűleg babonából, az asszony egyszerűen képtelen volt átlépni a küszöböt, hiába mondtam, hogy a pad alatt madártetem van, amit el kellene távolítani, azt mondja, ő bizony nem fog oda bemenni. A templomban a néhány pad, ami megmaradt, az is sok az elnéptelenedett gyülekezet számára. A szószékkoronán látszik, valaha nagyon szép kivitelű darab volt, most porosan, elhagyottan áll a szentély végében.
A település keleti végében áll még egy csinos udvarház, a Schillinger-villa, melynek gazdája valaha Dr. Schillinger Károly volt, aki a közigazgatásban tevékenykedett.
Guraszáda (Gurasada)
A Maros-parti település neve olyan szóösszetételt takar, amelyben mind a magyar eredetű szád (száda), mind a román gura szó szájat, nyílást takar.
A főút mentén látható 13. századból eredő ortodox temploma, mely eredetileg minden bizonnyal népkaréjú katolikus templomnak épült. Nyugati apszisa fele később kibővítették, majd a 18. században toronnyal látták el. Falfestményeit 1765-ben román mesterek készítették.
Hunyaddobra (Dobra)
A Maros bal partján, a 68A számú főút mentén található település, melyet a faluval azonos nevű patak szel keresztül. Eredeti magyar neve Jófő vagy Jófű, román neve a szláv "jó" melléknévből fakad.
A középkor végén már mezővárosi rangot kapott, lakói később határőrökként szolgáltak, így adómentességet élveztek. A 18. századtól huszárlaktanya működött a településen. Római katolikus templomát 1770-ben építették, mára csaknem elfogytak a hívei, szomorúan áll még magányában a fő tér melletti mellékutcában.
Felsőgörbed (Crivina de Sus)
A Béga egyik forrásától alig néhány kilométerre találjuk azt a Temes megyei falucskát. A település feletti dombon áll a Bánság legrégebbi fatemploma, melynek építési dátumát a déli bejárat szemöldökgerendájának cirill betűs vésetén olvashatjuk: "Épült e templom az Úr 1676. Év Február Havának 3-dik Napján". Az ácsolat meglehetősen rossz állapotban van, a tetőzet hiányos deszkázatát az eső elleni védelem szellemében, és remélhetőleg csak ideiglenesen, fóliával pótolták. A templom oldalához fából készült régi sírkereszteket szegeztek. Érdekesség, hogy az alig kétszáz fős színromán településen csupán 50 körüli az ortodoxok száma, mert a többi lakos valamilyen neoprotestáns egyháznak a tagja. Ionel pópa a szomszédos Ruszkatő (Poieni) településről szolgál be.
Ruszkatő (Poieni)
A Ruszka-havasok ölelésében, tiszta vízű patak csobogása mentén fekszik a Béga-forrás völgyének utolsó és legmagasabbik települése, Ruszkatő.
A Felsőgörbednél alig nagyobb, háromszáz lelkes falu birtokosa valaha a Bogdanovich család volt, akik nevéhez több legenda, különös történet fűződik, melyek ma is élnek a nép ajkán. A település központjában, lepusztult állapotában áll egy villa, amelyről azonban nem sokat tudok. Mellette található egy gyönyörű ortodox fatemplom, melynek nem is külsője, hanem a belső kiképzése a lélegzetelállító. A szentannai (Arad megye) származású Ionel, Ruszkatő fiatal pópája magyarázza az egyes bibliai témájú falfestményeket a templombelső deszkázatán, miközben szakadatlan ömlik az eső a Ruszkatői főutcán. Cuvioasa Paraschiva, azaz a Jászvásári Szent Piroska tiszteletére szentelt fatemploma 1791-ben épült, a festmények 1812-ben készültek.
Marzsina (Margina)
Facsádtól (Faget) 8 km-re, a Béga jobb partján található kétezer lakosú település. Valaha Hunyadi János építtetett itt várat vagy várkastélyt, amelynek nyomai állítólag még ma is láthatóak a település határában.
Ha Facsád felől érkezünk Marzsinára, a főút bal oldalán rögtön feltűnik egy grandiózus ipari komplexum, az egykori ecetgyár elhagyatott állapotában is impozáns épületegyüttese. A 19. század végén megépült Lugos - Déva vasútvonal új impulzust adott a térség fejlődéséhez, és felkeltette a befektetők figyelmét is. Az 1912-től beinduló üzemben az 1989-es változásig többféle terméket állítottak elő, erről részletesen itt lehet olvasni angol, ill. román nyelven. Az épületegyüttes a 90-es évek óta ebek harmincadján van, szépen-lassan elhordják tégláit, a vastelepen értékesíthető elemektől pedig már régóta megszabadították. Kiváló helyszínéül szolgálna egy-egy dark zenei produkció klipforgatásához.
Felsőgörbedre, Ruszkatőre és Marzsinára egy fiatal temesvári csapat, a prinbanat.ro szerkesztői hívták fel a figyelmem, akik a Bánság épített örökségeit, veszendő értékeit és a térség sokszínűségét mutatják be fényképeken, történeti áttekintéseken és interjúkon keresztül. Köszönet érte!
- Felsőgörbed: http://prinbanat.ro/en/the-oldest-wooden-church-of-banat/
- Ruszkatő: http://prinbanat.ro/en/poieni-the-village-set-in-the-heart-of-the-mountains/
- Marzsina: http://prinbanat.ro/en/there-once-was-a-vinegar-factory/
