Különös, hogy néha az emberek a mégoly rövid együtt töltött idő alatt is mennyire összekovácsolódnak. A búcsúzás ilyenkor még a szokásosnál is nehezebben megy, de a továbbutazás és az újabb kalandok ígérete már az elkövetkező úti célokra terelik a figyelmet. Hector, megbízható taxisom már a ház előtt vár, és kisvártatva már a repülőgép fedélzetén ülök a szépséges Salta városa felé.
Salta la linda,
azaz Salta, a szépséges - hirdeti magát az északnyugat-argentin nagyváros. Az állítás valóban igaz, amennyiben Saltának a csodálatos, az Andok lábánál vélt elhelyezkedését és a belvárost uraló koloniális épületeit értjük ezalatt.
A repülőtéren rögtön egy információs pult után néztem, hogyan juthatok el szállásomra, a Loki Hostelbe. A Loki nem a városközpontban található, sőt, a reptértől nem is a város irányában van, hanem éppen ellenkezőleg. Mindazonáltal kedvelt célpontja a hátizsákos turistáknak, mert egyrészt olcsó - couchsurferek számára két éjszaka ingyen van -, másrészt abszolút a fiatalokra van pozicionálva. Több házacska tartozik az épülethez, minden házban két szoba, szobánként pedig 5-6 emeletes ágy van. A hostelt most egy nagydarab német származású srác viszi, akihez egy nottinghami angol csapódott a dél-amerikai útját egy-két hónapig megszakítva. Ők állnak a vendégek rendelkezésére mindenben, tényleg nagyon segítőkészek, és ha kell, esténként BBC vacsorát készítenek, és jókat beszélgetnek a beeső turistákkal. Én nem sok időt szenteltem az ismerkedésre, tekintettel időm rövidsége miatt, így kiálltam a buszmegállóba és megvártam az első buszt, ami bevitt engem a belvárosba. A Lokis srác olyan jó fej volt, hogy adott egy chipkártyát, amit a buszokon használhattam, így egy fillérembe - azaz pesomba - sem a tömegközlekedés.
A saltai lakosok nagy része az én becslésem szerint mintegy 60-70 %-ban indián származású, akik egyébként roppant készségesek és segítőkészek. Ez egyébként jellemző az egész argentin társadalomra. A buszról leszállva rögtön a központ felé vettem az irányt, így esett utamba a Calle de la Florida sétálóutcáján a Városi Múzeum épülete (Casa Hernandez), a város egyik legutolsó koloniális épülete. A fő tér (Plaza 9 de Julio) tényleg lenyűgöző a Juan Antonio Alvarez szobrát övező pálmafás ligettel. A teret csodálatos épületek övezik. Egyik oldalon találjuk a régi Városházát, az árkádsoros Cabildót, vele átellenben pedig a gyönyörű Iglesia Catedralt. A neoklasszicista székesegyházat maga II. János Pál pápa is meglátogatta 1987-ben, amelyre egy emléktábla és őszentségének a püspöki palota (Arzobispado de Salta) saroképülete előtt felállított egész alakos szobra is emlékezteti az erre járókat.
Nagyon szép épület a MAAM (Museo de Arqueología de Alta Montana), azaz az Archeológia és a Magashegyi kultúra Múzeuma, ahová én is jegyet váltottam. Egészen hihetetlen volt látni, hogyan élhettek emberek 5000 m magasan az Andok elképesztő vonulatain. Egy 1999-es expedíció nyomán kiástak három megfagyott gyermektestet, amelyek a föld alatt, természetes módon mumifikálódtak. Az inka birodalom éppen a spanyol hódítók megjelenésekor, az 1500-as évek derekán érte el legnagyobb kiterjedését, amely akkor a mai Argentína, Chile, Peru, Ecuador és Kolumbia területét is érintette. Na de visszatérek a Plaza 9 e Juliohoz. Még ugyanezen az oldalon, ahol a MAAM található, a Casa de Gobierno, azaz a tartományi kormányzóság egykori épülete látható. Hogy a tér negyedik oldalát se hagyjam szó nélkül, megemlíteném még a tartományi színház épületét (Teatro Provincial de Salta), közvetlenül mellette pedig a MAC (Museo de Arte Contemporáneo), vagyis a Kortárs Művészetek Múzeumának szintén impozáns épülete áll.
Nagyon szép épület a MAAM (Museo de Arqueología de Alta Montana), azaz az Archeológia és a Magashegyi kultúra Múzeuma, ahová én is jegyet váltottam. Egészen hihetetlen volt látni, hogyan élhettek emberek 5000 m magasan az Andok elképesztő vonulatain. Egy 1999-es expedíció nyomán kiástak három megfagyott gyermektestet, amelyek a föld alatt, természetes módon mumifikálódtak. Az inka birodalom éppen a spanyol hódítók megjelenésekor, az 1500-as évek derekán érte el legnagyobb kiterjedését, amely akkor a mai Argentína, Chile, Peru, Ecuador és Kolumbia területét is érintette. Na de visszatérek a Plaza 9 e Juliohoz. Még ugyanezen az oldalon, ahol a MAAM található, a Casa de Gobierno, azaz a tartományi kormányzóság egykori épülete látható. Hogy a tér negyedik oldalát se hagyjam szó nélkül, megemlíteném még a tartományi színház épületét (Teatro Provincial de Salta), közvetlenül mellette pedig a MAC (Museo de Arte Contemporáneo), vagyis a Kortárs Művészetek Múzeumának szintén impozáns épülete áll.
A Plaza 9 de Julio épületei előtt kávézók, éttermek sorakoznak, a belső, zárt udvarok butikjainak kínálata pedig a legmagasabb igényeket is kielégítik. Innen, a Julio Caseros utcán jutottam el a nagyon impozáns ferences templomhoz. Az Iglesia y Convento San Fransisco aulájának dongaboltozata csodaszép freskókkal van díszítve. Kár, hogy a különálló torony éppen felújítás alatt állt, így csak a templomépületet tudtam kivilágított formájában lefényképezni.
A kellemes kora őszi eső alaposan lehűtötte a város levegőjét, hazafele a buszon szinte már fáztam egy szál pólóban utazva. Nagyon remélem, hogy holnap, amikor majd a Jujuy tartománybeli híres szurdokvölgy, Quebrada de Humahuaca felfedezésére indulok, nem fog szakadni az eső, mert az a táj - már amennyire a képeken láttam -, eddig csak a napsütéses oldalát mutatta, ne én legyek az első, akit sötét fellegekkel fogad.
A kellemes kora őszi eső alaposan lehűtötte a város levegőjét, hazafele a buszon szinte már fáztam egy szál pólóban utazva. Nagyon remélem, hogy holnap, amikor majd a Jujuy tartománybeli híres szurdokvölgy, Quebrada de Humahuaca felfedezésére indulok, nem fog szakadni az eső, mert az a táj - már amennyire a képeken láttam -, eddig csak a napsütéses oldalát mutatta, ne én legyek az első, akit sötét fellegekkel fogad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése